Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalszövegek

Néhány kedvelt dal szövege

smiley

Valaki mondja meg (Popfesztivál)

 

Madarak jönnek,madarak jönnek,halál esőt permeteznek..

Madarak jönnek,madarak jönnek,fekete könnyel megvéreznek

 

Valaki mondja meg milyen az élet,

Valaki mondja meg miért ilyen

Valaki mondja meg miért szép az élet

Valaki mondja meg miért nem.

 

Valaki mondja meg miért jó az ember

Valaki mondja meg miért nem,

Valaki mondja meg miért lesz gonosszá,

Valaki mondja meg miért nem.

 

Madarak jönnek,madarak jönnek halál esőt permeteznek

Madarak jönnek,madarak jönnek,fekete könnyel megvéreznek.

 

Valaki mondja meg kinek kell hinnem,

Valaki mondja meg kinek nem,

Valaki mondja meg ki hova érhet

milyen az íze az élet vizének

 

Valaki mondja meg a hosszú évek

miért tűnnek úgy,mint egy pillanat

Valaki mondja meg mi az,hogy elmúlt

Valaki mondja meg hol marad

 

Madarak jönnek,madarak jönnek halál esőt permeteznek

Madarak jönnek,madarak jönnek fekete könnyel megvéreznek

 

Valaki mondja meg hogyan kell élni

apám azt mondta ne bánts mást

Valaki látta,hogy bántottalak már

Valaki látta,hogy bántottál

 

Valaki mondja meg miért vagyunk itt

anyám azt mondta,hogy boldog légy,

De anyám azt nem mondta miért nem e Földön,

anyám nem mondta mondd miért.

 

Madarak jönnek,madarak jönnek halál esőt permeteznek

Madarak jönnek,madarak jönnek,fekete könnyel megvéreznek.

¤¤¤

Ákos: Indiántánc

Tűzből jöttem erre a Földre,
Lángok formálták testemet.
És a tűz ölel majd magához örökre,
De addig mindvégig itt leszek.

Krétajeleket rajzolok a kőre,
Kiadnám minden bánatom,
De jeleimet az eső mossa el,
Jutalmam hiába várhatom.

Ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!

Felemás tavaszt szült ez a tél,
A szerelem nélküli hónapok.
Visszavágynak a mennybe most
A földre pottyant angyalok.

Keserű szavak íze a számban,
Csak a jövő édes, ami nem jön el.
Én maradok az, aki mindig is voltam,
Egy indián, aki énekel.

Mert ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!

Én tűz vagyok, akkor is, ha nem hiszed,
Hát égj velem, vagy ég veled,
Reszketve öleld az életed!

Mert ez egy indiántánc és én elhiszem,
Hogy benned is ég az a láng.
Legyen közös a bánat, közös a bűn,
És közös a feloldozás!
¤¤¤

Berecki Zoltán: Kerek egész

Hozzád, mint egy mágnes vonzott annyi új érzés.
Ami volt, sose múlt, de te mégse hiszed, hogy jön majd még
Unalom vagy a gond,
Ami játékokba űz.

Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hagyd egy darabban,
jobb egy darabban.

Színpad az egész, bárhova mész,
Amíg élsz, egy érzés hajt.
Olyan szép, amíg hisszük a végét
átírhatjuk majd.
De a fal nem akar
Soha köddé válni köztünk.

Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.

És lehet, hogy egyszer-kétszer a színlap nem túl jó,
De tudod, a „viszlát” köztünk mégsem jó végszó.

Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.

¤¤¤

Balázs Fecó : Maradj velem!

Amikor vége az utolsó dalnak is,
Az utolsó hang is szétfoszlott már,
Magányos tárgyak, az elhagyott színpadon,
Fölborult székek, és konok homály.
Papírlapok, egy tépett plakát a lábunk alatt,
Ki mondja meg, a dalaimból mennyi marad?

R. Maradj velem, segíts nekem,
Vigyél haza, fogd a kezem,
Szeress nagyon, fáradt vagyok,
S nehéz a szívem.
Vigasztalj meg, ha nem is hiszed,
Hogy szebb lesz a holnap!
Mondd, hogy lehet... Mondd, hogy lehet,
Ha nem is tudod, hogy hiszek neked.

Amikor vége, az utolsó dalnak is
És a varázslat szétfoszlott már,
Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg,
Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.

¤¤¤

Balázs Fecó:Homok a szélben

Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szélben, megváltozni nem tudok.

Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!

Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szélben, megváltozni nem tudok.
¤¤¤
 
Delhusa Gjon: Angie
 
A tűz, mely tiszta lánggal ég,
Bárki rúgja szét,
El nem hamvad végleg.

Volt jó,együtt éltük át,
És láttunk sok hibát,
Elmúltak a gyermekévek.

Minden nap egy új próbálkozás,
Új megvalósulás,
Apró csalódás az élet.

Ne add fel, még kell, hogy átölelj,
Valakit felnevelj,
Új embert adj e földnek!

Ó, Angie, ne hidd hogy máshol könnyebb,
Hogy másik út visz messzebb,
Hisz mi együtt nőttünk fel.
Ó, Angie, ha néha fáj is a szíved,
Ne hidd, hogy el kell menned,
Itt élnünk-halnunk kell,
Bárhogy legyen.

Higgy és újból bízva bízz,
Add, hogy legyen meg kívánságunk:
Legyen nyugodt, békés országunk.

Miért sírsz, hisz minden változó,
A Nap és a Hold,
Mely sohasem mulandó.

Ó, Angie, ne hidd hogy máshol könnyebb,
Hogy másik út visz messzebb,
Hisz mi együtt nőttünk fel.
Ó, Angie, ha néha fáj is a szíved,
Ne hidd, hogy el kell menned,
Itt élnünk-halnunk kell.

Ó, Angie, ne hidd hogy máshol könnyebb,
Hogy másik út visz messzebb,
Hisz mi együtt nőttünk fel.
Ó, Angie, ha néha fáj is a szíved,
Ne hidd, hogy el kell menned,
Itt élnünk-halnunk kell.

Ó, Angie, ne hidd hogy máshol könnyebb,
Hogy másik út visz messzebb,
Hisz mi együtt nőttünk fel.
Ó, Angie, ha néha fáj is a szíved,
Ne hidd, hogy el kell menned,
Itt élnünk-halnunk kell.

Ó, Angie, ne hidd hogy máshol könnyebb,
Hogy másik út visz messzebb,
Hisz mi együtt nőttünk fel.
Ó, Angie, ha néha fáj is a szíved,
Ne hidd, hogy el kell menned,
Itt élnünk-halnunk kell.
¤¤¤

Delhusa Gjon: Ha hallod a harangok hangját

 
Karácsony hajnalán,a város utcáján,
Készül a nép,szél fújja hajukat szét,
Csomaggal kezükben,meleggel szívükben,
Rám néznek és tovább sietnek.

Karácsony estéjén, a szeretet ünnepén,
Égjen a láng, osztozzunk melegén.
Adj helyet a tűz körül, ne legyek most egyedül,
Hadd énekeljem veletek ezt a dalt.

Ha hallod a harangok hangját,
Ha hallod az égi dalt,
Szent Karácsony ünnepe jön,
Jöjj te is velünk!

Ha látod a gyermekek táncát,
Ha látod a mosolyukat,
Szent Karácsony ünnepe jön.

Ne legyen, kit keresel
és ne legyen, kinek nem hiszel,
Akkor örökké boldog leszel!

Adj helyet a tűz körül,
Ne legyek most egyedül,
Hogy veled, együtt
énekeljem a dalt!

Ha hallod a harangok hangját,
Ha hallod az égi dalt,
Szent Karácsony ünnepe jön,
Jöjj te is velünk!

Ha látod a gyermekek táncát,
Ha látod a mosolyukat,
Szent Karácsony ünnepe jön,
Jöjj te is velünk.

Ha hallod a harangok hangját,
Ha hallod az égi dalt,
Szent Karácsony ünnepe jön,

Ne legyen, kit keresel
és ne legyen, kinek nem hiszel,
Akkor örökké boldog leszel!
¤¤¤

Desperado: Gyere és álmodj!

Mikor az ajtómon kilépett
Kisírt, szomorú szemekkel,
Akkor már rájöttem, hogy mindent
Csak én rontottam el!

Lehet, hogy nem tudtam megadni,
Ami kellett volna neked,
De soha nem tudtam tagadni,
Hogy mennyire szeretlek!

Gyere és álmodd az álmunkat újra,
Még nem kell, hogy vége legyen.
Gyere és álmodd az álmunkat újra,
Csak nézz rám és fogd a kezem!
Bánok már mindent, és nagyon fáj itt bent ez az egész nekem!
Hát gyere és álmodd az álmunkat újra velem!

Most megtanulhatom újra,
Hogyan éltem nélküled,
Hogyan higgyem el, hogy többé
Már nem lehetek veled.

Kevés volt még belõled.
Minden percben hiányzol.
Kérlek, ne légy süket, ha hallod,
Hogy ez a dal csak neked szól.

Gyere és álmodd az álomunk újra,
Még nem kell, hogy vége legyen
Gyere és álmodd az álmunkat újra
Csak nézz rám és fogd a kezem.
Bánok már mindent és nagyon fáj itt bent ez az egész nekem!
Hát gyere és álmodd az álmunkat újra velem!

Gyere és álmodd az álmunkat újra
Még nem kell, hogy vége legyen
Gyere és álmodd az álmunkat újra
Csak nézz rám és fogd a kezem.
Bánok már mindent és nagyon fáj itt bent ez az egész nekem!
Hát gyere és álmodd az álmunkat újra velem!

¤¤¤

Desperado: Rajtad múlik

Nyár volt, s a tó tükrén végigsiklott egy huncut fény.
Elbűvölt, hogy rám talált, szívemben õrült táncot járt.
Tudtam, egyszer elmehet, s már visszaszámoltam a perceket,
Hisz hívták a hulló levelek.

Ha látlak, félek, hogy megkívánlak.
Mert rabja lettem egy őrült vágynak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.
Ha látlak,félek,hogy megkívánlak,
Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak.
Csak rajtad múlik,hogy lesz-e újabb folytatás.

Egy szép nap, talán délután
Olyan félszegen simult hozzám.
Nem szólt, csak rám nézett,
S én kitaláltam az egészet.
Lassan feljött a hold
És mindkettőnket átkarolt.
Õ már a jövő nyárra gondolt.

Ha látlak félek, hogy megkívánlak.
Mert rabja lettem egy őrült vágynak
Csak rajtad múlik...
Ha látlak félek, hogy megkívánlak.
Még tart varázsa a gyönyörű nyárnak.
Csak rajtad múlik, lesz-e újabb folytatás.

Félek, mégis indulok, mert a múltamtól nem búcsúzok.
Egy éve nem láttalak, de minden nap kívántalak.
Vár ránk sok szép emlék, mit veled újra átélnék.
Csak tudnám, hogy neked is ennyit ér.

¤¤¤

Dinamit : Tinédzser dal

Minden éjjel
Mindig arról álmodom
Félrelépni
Én már többé nem fogok
Mégis reggel
Mikor már felébredek
Azon jár az eszem
Hogy kitől mennyit kérhetek

Ruhám foltos
Ingem majdnem térdig ér
Ez van rajtam
És ez mit sem, mit sem ér
Csak az bánthat
Ami lassan nem titok
Hogy szüleimnél lakni elképesztő nagy dolog

Nem kell a szépség
Nem kell a jó
Falra hányt borsó
Mit ér a szó

Értenek mások
Jó lenne más
Aluljárók fia
A sorsod valahol hibás

Az iskolába
Tízórait nem viszek
Lesz majd másnak
Abból én is kérhetek
Az sem számít
Hogyha többször megbukom
Nincs ki megkérdezze
Hogy milyen lesz a holnapom

Nem kell a szépség
Nem kell a jó
Falra hányt borsó
Mit ér a szó

Értenek mások
Jó lenne más
Aluljárók fia
A sorsod valahol hibás

És jön majd új nap
Mikor minden rendbe jön
Álmom szép lesz
Hajnal felé elköszön
Nem felejtem
Megteszem amit kíván
A szép ruhámba bujok
És pótvizsgázom délután

A szép ruhámba bujok
És pótvizsgázom délután
Hol van a szép ruhám?
Hol? Hol?
Hol van a szép ruhám?
Hol?
Hol a szép ruhám?

¤¤¤

Varga Miklós :  Európa
 
Dús hajába tép a szél,
Kék szemében ott a szenvedély.
Foltos, sokszín ruhája oly sokszor elszakadt,
Álma adja az álmokat.

Megszülte hűtlen gyermekét,
Nem sírt, akkor sem ha elvetélt,
Akármi történt, mindig büszke nő maradt,
Így élt a sok-sok év alatt.

Refr.:
Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt!
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt!

Magából ad, ha enni kérsz,
Testével véd, amikor visszatérsz,
Ölén a szerelem minden öröme hívogat,
Arcában látod az arcodat

Olasz csizmáján a nap
Remélem mindörökre megmarad
A sötét felhő végre mind aludni tér
Földjében túl sok már a vér

Refr....
¤¤¤
 
Bereczki Zoltán : Hangokba zárva
 
Elveszett néhány év,
De végig kísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
Hogy néz most rám,
Vajon hogy néz most rám?

S a zongorán újra szól egy dal,
Hogy hangszerbe zárt szívem él!
Tartozom még egy álommal,
s hangom után talán megfordul a szél.

A hétköznap álarcát
hagytam, hogy végleg rám rakják.
Kilépek az ajtón hát,
ez egy roskadó ház,
S Te a fényben ott vársz.

S a zongorán újra szól egy dal,
S hangom után talán megfordul a szél, s fény gyúl mindenhol!

S a zongorán újra szól egy dal,
Egy hangszerbe zárt szívem él!
De tartozom még egy álommal,
S hangom után talán megfordul a szél.

Elveszett néhány év,
De végigkísért egy hang, egy név.
Ki voltam még gyermekként,
ugye büszke most Rám?
Ugye büszke vagy Rám?
¤¤¤
 
Vincze Viktória: Hány éjjel vártam..
 
Oly messze mentél, hogy már nincsen visszaút
Későre jár, köd borít mindent szinte fáj az ébredés,
Álmodni kár.

Hány éjjel vártam, hogy hozzám visszatérj.
Hány éjjel sírtam, a régi csókokért.
Hány éjjel vártam, hogy újból átölelj.
Hány éjjel jöttél, hányszor mentél el.

Nincs kedvem semmihez,
csak megyek céltalan bolond világ.
Akármi történt köztünk büszkén vállalom.
Voltak csodák.

Hány éjjel vártam, hogy hozzám visszatérj.
Hány éjjel sírtam, a régi csókokért...
¤¤¤

Vincze Viktória: Téged nem felejtlek el..

Nincs tévedés, nincs változás,
Elvitte tőlem, elvitte más.
Nincs változás, nincs tévedés,
Beszélni róla több mint nehéz.

Téged nem felejtlek el, míg élek.
Ahhoz túlontúl kevés egy élet.
Amíg a földön virágok nyílnak,
Terólad mért mondjak le én?
Míg egy fénysugár fut át az égen,
Mindig lesz egy lázadó reményem.
Mert bízva bízok, és várva várok
Kimondhatatlanul míg élek én.

Emlékezés, ábrándozás,
Hiába minden, nincs folytatás.
Ábrándozás, emlékezés.
Egy arc a múltból arcomba néz.

 
Téged nem feledlek....
¤¤¤
Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
Várj, míg felkel majd a nap!
Egy új nap mindig új reményt ígért,
A végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
||: Te csak várj, míg felkel majd a nap! :||

Ha meggyötört az éj, ha a múltad felszakadt,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ha megzavart, hogy túl nyitott a éj,
A csillaggal telt végtelen túl mély,
Mint a bölcsőd, biztos gömbbe zár a fény,
||: Te csak várj, míg felkel majd a nap! :||

Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
Várj, míg felkel majd a nap!
Tudod, nincs mennyország, de minden síron nő virág,
Várj, míg felkel majd a nap!
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj,
Együtt, míg a nap utoljára kél,
Együtt mondjuk annak, ki még fél:
||: Te csak várj, míg felkel majd a nap! :||
¤¤¤
 
Tűzvarázsló
 
Akkor még olyan volt nekem, mint bárki más
Nem tűnt fel sosem az a lány
Nem is érdekelt mért hazudnám
Hideg éj, hideg nappal és jéghideg ágy
Ezek vártak rám
De egyszer csak eljött és tűzbe borult a világ

Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Vagy engedj el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Vagy engedj el

Ezután újra eltűnt az a tűzszemű lány
Egyik hajnal után, s valahol
Távol láttam újra lobban egy láng
Ezután mindig vágytam már a tüze után
Újra eljön tán
Újra megéget, s a föld és az ég velem ég

Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Ne hagyjál el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Ne hagyjál el

Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el, égess el
Ne hagyjál el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Égess el
Lelkünk úgysem éghet el

Gyere még, gyere még, égess el
Gyere még, gyere még, égess el
||: Gyere még, gyere még, égess el
Tűzvarázsló, kék szemeddel
Gyere még, gyere még, égess el
Tűzvarázsló, kék szemeddel :|l
¤¤¤
 
Olyan,mint Te

Nincs még egy pillantás, mi
vérem szítaná
Nincs még egy érintés, mi
hangom fojtaná...)
Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Jártam a sziklás hegyeken,
Jártam a kincset rejtő szigeten,
Nincs már hely a földön,
Ami nem lenne börtön,
Ha nem vagy ott vagy nem jössz velem.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Láttam a kívül gyönyörűt,
Hittem már édesnek a keserűt,
Úgy, ahogy Téged,
Soha nem láttam szépnek még senki mást,
Régóta tudom...

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Hány esélyt adott nekem a sors,
Nem vitt sehová
Vágyakon és a szavakon túl,
Most Benned leltem rá.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, ó, nincs ennél nagyobb szó,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Nincs még egy pillantás, mi vérem szítaná,
Nincs még egy érintés, mi hangom fojtaná,
És úgy ringatna el, hogy könnyű álmot szór,
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.
Olyan, mint Te, nincs még egy, tudom jól.

Nincs még egy pillantás…

¤¤¤

Híd a folyót


Mikor a csend az égig ér, csak a Hold van a tó felett.
Puha bársonyt hoz az éj, hogy kényeztesselek.
Mikor a tegnap a mára rátalál, és én megfogom két kezed.
Érzem, hogy olyan nem lehet, hogy elveszítselek.

Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
S a végtelen utakon, csak veled utazom.

Látod, eljöttél, hogy rám találj, túl a csendszagú éjeken.
Túl minden arcon, túl a harcon arcodat kémlelem.
Hogy hol van a csillag az égbolton, amit nem hoztam még el.
És ébred a vágy, ahogy rebben a szád, várom, hogy mit felel.

Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
S a végtelen utakon, csak veled utazom.

Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
És ha te elkísérsz tied vagyok bármit kérsz.
Amíg a híd a folyót, átöleli szelíden.
Kis puha vállad épp addig ölelem.
S a végtelen utakon, csak veled utazom.
veled utazom!

¤¤¤

Ismerős Arcok: Eső mossa

A kelő napba nézek,
Vonz, de eltaszít;
Olvad már a szárnyam,
És a fénye megvakít.

Épp eleget láttam,
Hogy hitvány, ami szép;
A festék alatt midig
Hazug volt a kép.

Álmaimban otthon járok, ismerős a táj,
Nem számít a távolság és nem számít, ha fáj;
Nem számít a búcsú sem, s hogy miért gondolok rád,
Nem feledem és jövök hozzád.

Veled zuhanok a végtelenbe,
Beleálmodlak az életembe,
Emlékedet a szellő hozza,
Bánatomat az eső mossa 
El…

Az utak mellett járok,
Mint a vadállat, ha fél;
Lábaim nyomában ott
Haldoklik a tél.

A kutyám jön csak elém,
Ő mindig hazavárt;
Hogy megvénült szegény,
Sír, hogy újra lát.
¤¤¤
 
 
Nem látlak én többé soha..
 
   Nem látlak én téged többé, többé soha sem,
   te sem látod, hogy érted könnyes a szemem.
   Nevemet hiába mondod, könnyedet hiába ontod,
   Harcok mezején, valahol te tőled távol,
   Ott ahol senki sem gyászol, ott halok meg én.

   Nem lesz egy tenyérnyi jel sem, puszta síromon,
   Elesett katonák teste lesz a vánkosom.
   Ahová le fognak tenni, síromra nem borul senki,
   Senki aki él, tavasz sem fakaszt rám zöldet,
   Elhordja rólam a földet, messze majd a szél.

   Szeretném, hogyha még egyszer
   Itt lennél velem
   Öledbe hajtanám lágyan
   Őszülő fejem.

   Szeretnék ajkadon égni
   Szeretnék Te véled lenni
   Még egy éjszakát
   Azután akármi érhet
   Boldogan halok meg érted
   Kedvesem, s hazám. 

   Szeretnék ajkadon égni
   Szeretnék Te véled lenni
   Még egy éjszakát
   Azután akármi érhet
   Boldogan halok meg érted
   Kedvesem, s hazám.
   Ahogy a felhők mögül tűnik elő a nap
 
¤¤¤
 
 
Szabadságot hozok
Mindjobban vágyom, hogy újra lássalak
Nálam a fejsze de ölni azt nem fogok
Kerítést bontok szabadságot hozok!
Szabadságot hozok!

A fejem tiszta a céljaim pontosak
Nem lehet semmi mi ennél most fontosabb
Szégyenkezni a multért már nem fogok
Kerítést bontok szabadságot hozok!
Szabadságot hozok!

Csoda, hogy élek csoda, hogy élhetünk
Hamvából éled újjá az életünk
Doboló agyamban vérrel írt verssorok
Kerítést bontok szabadságot hozok!
Szabadságot hozok!

Vadlóként vágtató gyönyörű gondolat
Lüktető sebeket kötöző mozdulat
Szomjamat oltó nyugtot adó borok
Kerítést bontok szabadságot hozok!
Szabadságot hozok!

A víz erejétől semmivé szakad a gát
S az ember újból embernek érzi magát
Felejtést nem tűrő ködbe vesző korok
Kerítést bontok szabadságot hozok!
Szabadságot hozok!
¤¤¤