Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


kossuth-zsuzsanna.jpg

Kossuth Zsuzsanna

 

      Magyarország első országos főápolónőjét a „magyar Florance Nightingale-nek”  is nevezik - pedig ennek fordítva kellene lennie (F.N. az angol Kossuth Zsuzsa),   hiszen a legelső katonai kórházakat létesítő és felügyelő női ápolót Kossuth Zsuzsában tisztelhetjük. aki 1849-ben elsőként hívta fel a sebesült katonák ápolásának kötelességére a világ figyelmét.

„Amit teszek, minden magyar asszony kötelessége, hiszen katonáink a csatatéren értünk véreznek, a mi feladatunk tehát, hogy sebeiket bekötözzük.” – így fogalmazta meg hitvallását. A világ azonban (ahogy más nagyságaink esetében is) nem őt, hanem Florence Nightingale angol ápolónőt tekinti az első női hadi ápolónak, aki a krími háború idején korszerű kórházakat alapított és példásan felügyelte az ápolói teendőket. Kossuth Zsuzsa egy kis nemzet lányaként, „kolléganőjét” megelőzve nagyon szerény körülmények között teljesítette ápolói és kórházszervezői feladatát a magyar szabadságharcban.

    Kossuth Zsuzsanna Sátoraljaújhelyen látta meg a napvilágot, 1817. február 19-én, Kossuth László ügyvéd és Wéber Katalin ötödik gyermekeként. Az első és egyetlen fiúgyermek a családban Kossuth Lajos, akinek Zsuzsanna a legkedvesebb húga, fő bizalmasa volt. Rokon lelkek voltak, szinte elválaszthatatlanok egymástól. Zsuzsanna, aki maga is igen éles látású, tanulékony, intelligens, logikus gondolkodású nő, sok mindenben segíti a bátyját, s rengeteget tanul tőle. Például az 1831-es kolerajárvány idején bátyja segítőtársa, együtt intézik a vesztegzárban lévő betegek ügyeit. Zsuzsanna ekkor találkozott életében először az emberi szenvedéssel. A kolera akkoriban nehezen gyógyítható betegség volt, ezért a hatóságok a kutak fertőtlenítésével és a terület lezárásával védekeztek, ami zavargásokhoz vezetett. A járvány elleni küzdelemben Kossuth Lajos vármegyei biztosként vett részt, és munkájában nagy segítséget kapott húgától, aki itt szerezte első tapasztalatait a betegek gondozásában.

Ezután a magyar történelem egyik legfontosabb időszaka következett, a reformkor. Kossuth Lajos neve az 1832-36-os országgyűlés alatt vált országszerte ismertté az Országgyűlési Tudósítások szerkesztőjeként. 1833-ban a család is Pestre költözött, ahol Kossuth Lajos támogatta őket anyagilag. Zsuzsanna is bekapcsolódott a politikai életbe. Az országgyűlés után segített bátyjának a Törvényhatósági Tudósítások szerkesztésében, mintegy a titkárnőjeként dolgozott. A Tudósításokat a hatóság betiltotta, Kossuth Lajost letartóztatták, majd börtönbüntetésre ítélték. A letartóztatás hírére, a házkutatást megelőzve Zsuzsanna több kompromittáló iratot eltüntetett a szerkesztőségből, például az utolsó szám kéziratát. A letartóztatás családi tragédiát okozott, Zsuzsanna apja nem sokkal ezután meghalt.

Zsuzsanna későbbi súlyos betegségének első tünetei, mint a fulladás és köhögési rohamok már 1840-ben jelentkeztek. 1841-ben férjhez ment Meszlényi Rudolfhoz, aki bátyja feltétlen híve, s akinek nővérét Meszlényi Terézt ugyanebben az esztendőben, 1841-ben Kossuth Lajos vette feleségül. Házassága boldog, kiegyensúlyozott, szerelmi házasság volt. A házaspár Sárbogárdon telepedett le, és hamarosan két leánygyermekük született, Gizella és Ilona. Közben Kossuth Lajos Deák Ferenc közbenjárására kiszabadult a börtönből, és a reformellenzék egyik elismert vezetője lett. Munkájában Zsuzsanna és férje aktívan támogatta, részt vettek a magyar ipar fejlődését segítő Országos Védegylet működésében, és megalakították annak Fehér megyei szervezetét. Zsuzsanna szervezte meg Székesfehérvárott az egyik első védegyleti bált.

1848-ban harmadik gyermekük érkezését szörnyű családi tragédia előzte meg, férje váratlanul meghalt. Kisfia, Rudolf csak az apa halála után született meg. Mély gyászából a történelmi események rázzák fel, a hazaszeretete, a tettvágya, s az a szinte egész életútját meghatározó törekvése, hogy bátyjának segítőtársa legyen. Önfeláldozó tevékenységre, hivatásra, a betegek ápolására vállalkozik a szabadságharc idején. Felismeri, hogy nincs elég ápolónő az országban, az egészségügyi ellátás katasztrofális, kevés a kórház, és azok felszereltsége nagyon hiányos. 1848 végén a magyar kormány kénytelen volt Pestről Debrecenbe menekülni. Zsuzsanna és családja is ide költözött. 1849. április 14-én a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása után bátyját az ország kormányzójává választották. Lajos kormányzóvá választása után két nappal kinevezte őt a magyar honvéd csapatok országos főápolónőjévé.

A főápolónő valóban rengeteg személyes tapasztalatot szerez, fáradhatatlanul járja az országot, bár ekkor már beteg.  Munkája eredményes: 1849 nyarán 72 tábori kórház kezdi meg a működését. Ő maga is ápolja a sebesülteket, sőt, lelki vigaszt is nyújt nekik. Figyelme még a betegek elhelyezésére is kiterjed: gondja van rá, hogy az egy falubeliek lehetőleg ugyanabba a szobába kerüljenek. Nemcsak a sérült magyar honvédeket, hanem a kórházi ellátásra szoruló osztrák katonákat is ápolja. A sebesültek emlékezete szerint "Anyai gyengédséggel bánt velünk, s nem az ellenséget látta bennünk, hanem a szenvedő embert." Három hónapig járja az országot, nemcsak ellenőrzi a kórházak működését, hanem újabb szükségkórházakat is létrehoz. A honvédség egészségügyi szolgálatának megszervezésében Zsuzsanna együttműködött Flór Ferenccel, a Rókus Kórház korábbi igazgatójával. A tábori kórházakban olyan korszerű módszereket próbáltak bevezetni, mint a sebesültek és a fertőző betegek elkülönítése, vagy a műtétek altatással történő végrehajtása. Annak ellenére, hogy tüdőbaja súlyosabbá vált, a végsőkig kitart önként vállalt hivatása mellett. Segítőjével, Barna Ignác orvossal mindent megtettek a kórházi feltételek javításáért.

Zsuzsanna felhívást intézett a magyar nőkhöz, és felszólította őket az önkéntes betegápolásban való részvételre. Ebben a munkában szerinte a rend és pontosság mellett a legfontosabb az önfeláldozás és gyengédség azok iránt, akik ifjúságukat és életüket áldozzák fel a hazáért. A szabadságharc bukását megelőző hetekben is sok kórházban megfordult, mindenütt súlyos sebesülteket látott, s ráadásul kolera is tizedelte a betegeket. A helyzet reménytelenné vált, az orvosok, ápolók hősies erőfeszítése ekkor már kevésnek bizonyul, hiszen nem volt sem kötszer, sem gyógyszer, sem élelmiszer.

A bukás után Kossuth Lajos emigrációba kényszerül. A világosi fegyverletétel idején Zsuzsanna Aradon tartózkodott, majd menekülni próbált édesanyjával, két nővérével és a kilenc gyerekkel. Menekülés közben újabb csapás érte: meghalt másfél éves kisfia, Rudolf. Nagyváradon orosz fogságba került, majd átadták az osztrákoknak, akik arra kényszerítik a családot, hogy visszamenjenek Pestre, ahol a hírhedt Újépületben embertelen körülmények között közel fél évig tartják fogva őket. Kossuth Zsuzsannát hazaárulással vádolják. Védőügyvédje nincs, önmagát kell megvédenie. A tárgyaláson rendkívül nagy szónoki erővel, hatásosan, logikusan érvel, mondván: csak azt tette a szabadságharcban, amit joga és kötelessége volt tenni, ápolta a sérülteket, a betegeket. Mivel azok az osztrák katonatisztek álltak ki mellette, akiket magyar honvédkórházban ápoltak a szabadságharc alatt, így végül a haditörvényszék felmentette.

Ezután szűkösen élt, diákok kosztoltatásával próbálta eltartani a családját, majd nevelőintézetet nyitott, ahol a történelmet és a magyart ő tanította. Ekkor kapcsolatba került a Makk József korábbi tüzérparancsnok által szervezett összeesküvéssel, abban bízva, hogy Kossuthot sikerül visszahozni az országba. De miután lelepleződik a szervezkedés, Kossuth Zsuzsannára ismét börtönbüntetés vár. 1851-ben letartóztatták, ám az összeesküvés vádját nem tudták rábizonyítani. Az amerikai nagykövet közbenjárására azzal a feltétellel helyezik szabadlábra, hogy a Kossuth család valamennyi itthon maradt tagja végleg elhagyja a Habsburg Birodalom területét, sőt, Európát. Először Lipcsébe, majd Brüsszelbe utaznak. Maradásuk ott sem lehet, mert naponta kapják az osztrák hatóságok felszólító levelét, hogy a legközelebbi hajóval hagyják el Belgiumot. Kossuth Zsuzsanna tudja, hogy nagyon beteg, idős édesanyja nem élné túl a tengeri utazást, ezért a belga királyi családtól kér segítséget, hogy  Brüsszelben maradhassanak egy darabig. Kossuth Zsuzsanna maga is igen beteges már ezekben az időkben, ennek ellenére kitanulja a csipkeverést, és hamarosan nyit egy kis műhelyt. Miután édesanyja meghalt - anélkül, hogy még egyszer láthatta volna száműzetésben élő fiát -, az Amerikába történő kivándorlást már nem lehetett elodázni. 1853 tavaszán érkeznek meg New Yorkba. Hamarosan ott is csipkeverő műhelyt nyitott, ruhavarrást vállalt. Bár sokan szívesen segítettek volna rajta, nem fogadta el az emigránsok által felajánlott anyagi támogatást; mert saját munkájából akart megélni.

Fáradhatatlanul dolgozott a gyermekeiért, hogy örökségül hagyhassa rájuk a kis üzemet. A lányait is munkára, önállóságra nevelte. A sok megpróbáltatás ekkora már aláásta egészségét, tüdőbetegsége régóta kínozta,  a maradék életereje is elfogyott, és 1854. június 29-én meghalt. Küzdelmes, rövid élete véget ért. Magyarország első országos főápolónőjét New Yorkban temették el. Kossuth Zsuzsanna hazaszeretete, erkölcsi tartása, önzetlensége, humánuma példaértékű, és a száműzetésében írott sorai őszinte vallomásként hatnak napjainkban is.

"Olyan mérhetetlen vigasz volt számomra, hogy dacolhattam a viharral, megoszthattam a nyomorúságot, hogy szenvedhettem és küzdhettem letiport, vérző hazámban. Boldog voltam, ha egy könnyet letörölhettem, ha egy nyomorúságos szív terhén könnyíthettem. A magam szenvedéseit alig éreztem. (...) Kiűztek engem a szeretett, szenvedő hazából, anélkül, hogy leborulhattam volna földjére, utolsó búcsúszót mondani. És mindez nem az én hibámból történt..."

Kossuth Zsuzsannának nem adatott meg az, ami nagy kortársának, hogy hazájában megteremthesse a modern ápolónőképzés alapjait. De rövid élete a haza- és emberszeretet, valamint a szenvedők iránti önfeláldozás csodálatos példája.

A Magyar Országgyűlés február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjává nyilvánította, az első Országos Főápoló tiszteletére, és az ápolói hivatást választók megbecsülésének kifejezéseként.

kzs-szobor.jpg

Kossuth Zsuzsanna mellszobra a budapesti Szent János kórház kertjében

Szemők Zsuzsanna alkotása

 

Forrás (egy része): Wikipédia

florence-logo.png